A vasútállomástól indult emlékséta. A résztvevők a Vajda János Gimnáziumhoz érkeztek. Itt kapott helyet Frank Miklós és 87 munkaszolgálatos mártírtársának emléktáblája. A Deák Ferenc utcában élő 31 éves gépészmérnök megszökött a munkaszolgálatból, Cserszegtomajon bujkált, majd elkapták. 1945. január 30-án délelőtt lőtték agyon – idézte fel Szakra Lajos történész.  

„A gimnázium hátsó bejáratánál a szemben lévő mozi sarkánál álló három csendőr tüzelt és lőtte agyon ezt a szökött munkaszolgálatost. Rajta kívül itt Keszthelyen is és a közelben, a Balaton-felvidéken bujkáló munkaszolgálatosok közül is többeket agyonlőttek.”

Szarka Lajos hozzátette, 141 munkaszolgálatost vittek el a járásból, többségük keszthelyi volt. Legtöbben a keleti fronton haltak meg. A történész hangsúlyozta, ez a tábla az emlékezésnek egy szikrája. Örömmel vette, hogy a városvezetés nagy számban képviseltette magát.

A VÁRTAK Egyesület elnöke, Barna Dániel azt mondta, Keszthely elfelejtette ezt a tragédiát. Ezért állították a mementót. 

„Egy emléktábla avatása nem feltétlenül csak arról szól, hogy emlékezünk a múltunkra, hanem arról is, hogy valami érték mellett letesszük a voksunkat. Ez pedig az, hogy a gyűlöletet mindenképp kerüljük el, hiszen ilyen tragédiába tud torkollani, illetve hogy a közösség fogjon össze és egységesen mondjunk nemet a gyűlöletre és mondjunk igent a szeretetre.”

Egy ősrégi zsidó imát, kádist mondott Goldschmied István, a Keszthelyi Izraelita Hitközség korábbi vezetője. Ezt követően helyeztek köveket a gimnázium falánál, amik a lélek halhatatlanságát, az öröklétet szimbolizálják. 

’45 januárjában egy értelmetlen gyilkosság történt – mondta Várnai Tamás. A VÁRTAK Egyesület tagja felidézte a zsidókat mentő apja emlékeit. Hozzátette, a tábla avatásával ma lezártak Keszthelyen egy rossz erővonalat. 

Hársfalvi Ákos - Keszthelyi TV