„A vesztőhelyre sáros út vitt és kikericsek kékei. Száz év és meghaltam volna úgyis – vigasztalódott Vécsey.” - Faludy György verse nyitotta a megemlékezést a keszthelyi 48-asok emlékművénél. A keszthelyi Közgazdasági Szakgimnázium diákjai működtek közre a nemzeti gyásznapon. 

„Lázár Vilmos egy nagyon fiatal, vagyontalan magyar-örmény család sarja, mindösszesen 34 éves honvéd ezredes. Azért jár neki egyedül a „kegyelem”, mert az osztrákok előtt tette le a fegyvert" - hangzott el a megemlékező beszédben. A kegyelem az aradi vértanúk esetében a golyó általi halált jelentette – mondta el a megemlékezés szónoka. Lukács Gábor felidézte a mártírhalált halt tábornokok életét, és utolsó pillanataikat. Négy fő kivételével mindenki a katona számár a megalázó bitófán végezte. A Georgikon Kar egyetemi docense kihangsúlyozta, a megtorlások már jóval korábban, januárban megkezdődtek. A kivégzettek számát a történészek 160-200 közé teszik – közülük több személyt kiemelt Lukács Gábor. 

Lukács Gábor: „Úgy gondolom, október hatodika bármennyire gyásznap is, inkább a hálaadásról szól. A háláról mindazoknak, akik életük feláldozásával tettek tanúbizonyságot ’48-49-ben (és később is) a magyar szabadság mellett. A háláról a páratlan aradi 13-nak, a hős miniszterelnöknek és társaiknak, kik nem menekültek, nem kollaboráltak, hanem hősiesen, és esetleg nem is magyarként is teljesítették Vörösmarty sorait: „Légy híve rendületlenűl,Hazádnak, oh magyar;Ez éltetőd, s ha elbukál,Hantjával ez takar”.

A hősök és mártírok előtt tisztelegve a város nevében Ruzsics Ferenc polgármester és Nagy Bálint alpolgármester koszorúzott a képviselőtestület tagjaival. Rajtuk kívül a város közigazgatási, oktatási intézményei, pártok és különféle szervezetek képviselői rótták le kegyeletüket október 6-án. 

Hársfalvi Ákos - Keszthelyi TV