Raksányi Gellért, mindenki „Kutyu”-ja 1925. július 19-én született Szigetváron. A Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész 2008-ban hunyt el Budapesten, de Balatongyörökön helyezték végső nyugalomra, ahogy nevezte, második otthonában. 

A művészre emlékeztek születésének 100. évfordulóján a balatongyöröki temetőben. Többek arcára csaltak mosolyt a felidézett történetek. Raksányi Gellért közvetlensége, humora mindenki szívéhez elért. Elmondták, messziről hallatszott már érkezése kerékpárja ikonikus hangjának köszönhetően. Mindenkihez volt egy jó szava, szívesen beszélgetett. 

„Nagy ember volt, egy országosan ismert ember és ebben a szerető közösségben, köztünk élt. Nekünk ez nagyon fontos és itt a településen él az emléke nagyon élénken és nagy szeretettel beszél mindenki róla. Nem egy megosztó személyiség volt, hanem kimondottan a szeretet embere." - mondta el Bánkiné Király Zsuzsanna polgármester.

Raksányi Gellért 2004-ben kapta meg a Balatongyörök Díszpolgára címet. Az akkori polgármester, Kiss László Tibor is felidézte a művész legikonikusabb mondatait, intelmeit. Az alpolgármester javaslatot tett, hogy a felújított Dísz teret nevezzék el Raksányi Gellértről, valamint arra is, hogy közadakozásból készíttessenek egy szobrot róla. A jelenlévők lelkesen fogadták az ötletet. A Balatongyöröki Honismereti Kör Egyesület szervezte a programot. Fontosnak érezték, hogy megvalósítsák a megemlékezést, mivel a színművész emlékét kötelességüknek érzik őrizni. Ahogy fogalmaztak, nem minden falunak adatik meg, hogy a Nemzet Színésze köztük nyugszik. Az egyesület elnökéhez, Piszter Péterhez közvetlen barátság is kötötte, ő volt esküvői tanúja is. 

„Nagyon sok időt töltött köztünk, nagyon jó barátok voltunk. Kimondottan azt kérte, hogy ide temessék el. Akkor nyilvánvalóan a mi dolgunk, hogy addig, ameddig itt vagyunk, akkor próbáljuk meg az ő emlékét életben tartani. Azt gondolom, hogy azért elég szép számmal összejöttünk a faluból, úgyhogy nem volt hiábavaló. A terv nem ez volt, ugyanazokkal a pályatársakkal szerettem volna, akik annak idején itt voltak, de sajnos senki nem ért rá a mai napon. Úgyhogy kénytelenek voltunk ilyen faluszinten megoldani, de azt gondolom, hogy jól sikerült így is.” 

A megemlékezés végén a szervezők elhelyezték koszorúikat, majd a hagyományoknak megfelelően, megöntözték a sírja mellett található „a Kutya fáját” Raksányi kedvencével, a becehegyi borral. 

Lendvai Bianka - Keszthelyi TV