Raksányi Gellért neve számos filmből, sorozatból, színházi darabból ismerős a kultúrakedvelőknek. Sokan a nagysikerű teleregényből, a Szomszédokból emlékeznek rá. A Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész 1925. július 19-én született Szigetváron. 2008-ban hunyt el Budapesten, de Balatongyörök temetőjében helyezték végső nyugalomra. A ’70-es években vett itt telket, elmondása szerint a zalai község volt második otthona.

A helyiek szeretettel gondolnak a művészre, aki mindig barátsággal és közvetlenséggel fordult a györökiek felé. Civil kezdeményezésre gondolták, hogy utca őrizze emlékét. A közösségi oldalon mintegy 200-an jeleztek vissza, hogy egyetértenek ezzel a törekvéssel, az ez alapján benyújtott petíciót pedig egyhangúlag fogadta el a képviselőtestület.

„’90-es évektől emlékszem rá, hogy nem volt olyan falusi rendezvény, szezonnyitó ünnepség, ahol ne vállalt volna önként akár egy verset, akár egy monológot. Nagyon szívesen jött Balatongyörökre és nagyon szívesen vett részt a települési rendezvényeken. Ezenkívül könnyen beilleszkedett a településre, hiszen bárki odament hozzá, bárki megszólította nem az ünnepelt művészként viszonyult az emberekhez, hanem nagyon szívesen leült és bárkivel váltott gondolatot bármiről. Akár a strandon is mellé lehetett ülni a padra, hiszen nagyon sokszor a strandon találtuk meg őt.” - mondta el Biró Róbert polgármester.

Az avatási ünnepségen Raksányi Gellért művészbarátai és pályatársai emlékeztek meg róla. Zenével, verssel, vidám történetek elmesélésével adóztak Kutyu emléke előtt. Tolcsvay Béla zenész előadása mellett Szigety Gábor színháztörténész azt a méltatást olvasta fel, mely a 2006-os Magyar Örökség-díj odaítélésekor hangzott el. Bobory Zoltán költő az erre az alkalomra írt versét ismertette. Császár Angéla és Kubik Anna színművésznők megható és vidám közösen átélt pillanatokat idéztek.

„A bátorság, a jellemesség sugárzott róla és végtelenül szeretett tréfálkozni és rengeteg adomát mondott és a fiatalokat nagyon sokat segítette. Annak idején, amikor odakerültünk a színházhoz önbecsülést adott egy-két dicsérő szavával, figyelt ránk, tudta ki, honnan jön, tudta, hogy mit kell kérdeznie, hogy bátrak legyünk. Hogy mit is jelent Nemzeti Színház színésznek lenni, azt tőle tanultuk meg és Sinkovits Imrétől.”

Az eseményre számos balatongyöröki eljött, többen személyesen is ismerték Raksányi Gellértet. Az ünnepségen mindenki elhelyezhette a megemlékezés virágát a művész sírjánál, valamint borral öntözték meg a nyughely mellett található „Kutya fáját”.

Lendvai Bianka - Keszthelyi TV