Augusztus 16-án, Siófokról indultak el a túrázók. Naponta akár 50 kilométert is tekertek a kerékpárosok. 25 tandemmel és közel ennyi szólóbiciklivel kerekézték körbe a Balatont. Zala megyéből egyedüliként érkezett a túrára Baranyai Zoltánné. A zalakomári asszony 9 éve látásfogyatékos, körülbelül 5 százalékos a látása. Régi álma volt, hogy tandemezzen.

„Először megmondom őszintén, félelmetes. Körülbelül egy pár kilométer után saját magam rájövök, hogy a bizalomról szól az egész, meg kell bízni abban, aki elől teker. Együtt kell dolgozni, nem hagyhatom azt, hogy az első dolgozzon, mert ha én elhagyom a lábam, akkor ő se tud dolgozni, minden mozdulatnak egyszerre kell lenni, úgyhogy a bizalomról nagyon sok minden szól” - nyilatkozta Baranyai Zoltánné.

A túrázók szombaton Zánkáról indulva célozták meg Keszthelyt. A program nem csak a kerékpározásról szólt; fagyizás, balatoni fürdőzés, múzeumlátogatás és sárkányhajózás is szerepelt a programjukban. Azért is jó ez a túra, mert kimozdítja a látássérülteket a megszokott életkörnyezetből és önállóságra készteti őket - így vélekedik a Magyar házaspár, mindketten születésüktől fogva vakok.

„Látássérültként általában mi alulértékeljük magunkat, félünk, úgy érezzük, hogy mi nem vagyunk teljes értékű emberek és igenis, mint ahogy a mozgássérült is teljes értékű, vagy egy értelmi sérült is lelkileg, emberileg ugyanolyan értékű, mint egy professzor. Ez óriási lehetőség, hogy mi megpróbáljunk egy kicsit a sarkunkra állni és igenis azt mondhassuk, hogy igenis, mi is érünk annyit, még akkor is, ha nem látunk” - mondta televíziónknak Magyar Csaba.     

Egy flash mobot is bemutattak a túrázók a Fő téren. A végtelenített kézfogással próbálták minden állomáson felhívni arra a figyelmet, hogy látóknak és látássérülteknek együtt is érdemes sportolni.

Tálos Marianna, a Mozdulj! Közhasznú Egyesület elnöke: "A legfőbb dolog az, hogy kialakul egy csapatszellem. Ezen belül nagyon sok odaadás van és nagyon sok természetesség és nagyon sok humor és nevetés. Az esti közös játékok, a közös kirándulás, vagy a napi tevékenység nagyon jól összehozza a társaságot és az a legfontosabb, hogy életre szóló barátságok is köttetnek.”

A tandemeken elől a látó, míg a látássérült hátul foglal helyet, utóbbinak csak a pedál tekerésével kell foglalkoznia. A résztvevők stábunknak is szemléltették, mit is él át, aki hátul foglal helyet. Nehéz leírni, hogy milyen érzés teljes vakságban a tandemen utazni. Az első métereket leginkábba félelem érzése hatja át. Pár forduló után viszont kialakul a bizalom és akár a nagyobb sebesség sem jelent problémát a hátul ülőnek.  

Hársfalvi Ákos - Keszthelyi TV