Nagypéntek Jézus kereszthalálának emléknapja, a legnagyobb böjt és gyász ideje. Ezen a napon tilos a hús fogyasztása, a hívek háromszor étkezhetnek, de csak egyszer lakhatnak jól a nap folyamán. Az ünnep első nyomai a 4-5. századig nyúlnak vissza, a 8-9. században már különféle szertartások is kialakultak, amelyekben a gyász és a kereszt tisztelete mutatkozik meg. A nagypénteki körmenetek, passiójátékok is már a középkor óta jelen vannak. Az ájtatosság része a kálváriajárás, a szent sír körüli virrasztás.

Nagypénteken az egyházban nincs mise, mert ezen a napon maga Jézus, az örök főpap mutatja be az áldozatot. A mise helyett igeliturgia van, áldoztatással. A szertartást egyszerű könyörgés zárja, nincs áldás, nincs elbocsátás.

Ferenc pápa nagypénteki tanítása

„Földi küldetésében Jézus (…) 12 egyszerű embert hívott meg arra, hogy maradjanak vele, osztozzanak útjában és folytassák küldetését. (…) Jézus mindenkihez beszélt kivétel nélkül: a nagyokhoz és az egyszerű emberekhez, a gazdag ifjúhoz és a szegény özvegyasszonyhoz, a hatalmasokhoz és a gyengékhez. Elhozta Isten (…) megbocsátását, gyógyított, vigasztalt, megértéssel volt az emberek iránt, reményt adott. (…) Az önfeláldozáshoz vezető szeretetet Jézus nem passzívan, nem egyfajta elkerülhetetlen végzetként éli meg. Természetesen nem rejti el mély emberi megrendülését az erőszakos halállal szemben, de maradéktalan bizalommal fordul az Atyához. Jézus önkéntesen adta át magát a halálnak. (…) Megélni a Nagyhetet azt is jelenti, hogy belépünk Isten logikájába, a kereszt logikájába, ami nem elsősorban a fájdalom és a halál logikája, hanem a szeretet és az önátadás logikája.
(Forrás: Vatikáni Rádió)

Nagypéntekhez több hiedelem, szokás kapcsolódik. Úgy vélték, aki nagypénteken napfelkelte előtt megmosdik a folyóvízben, azon nem fog semmilyen betegség. A lányok azt várták a mosakodástól, hogy szépek legyenek és ahol a víz partján fűzfák voltak, odamentek mosakodni, hogy szép, hosszú hajuk legyen.

A pénteki napot, különösen a nagypénteket általában szerencsétlennek vélték. Tiltották az állattartással, földműveléssel kapcsolatos munkákat. Általános hiedelem szerint nagypénteken nem sütöttek kenyeret, mert az kővé válna. Nem mostak, mert a ruha viselőjébe villám csapna, nem fontak, nem szőttek.

A nagypéntekről nagyszombatra virradó éjszaka pedig szerelmi jóslásokra alkalmas. A hajadon lányok megtudhatják ki lesz a jövendőbelijük.