Az első és második világháborúban elesett magyar hősökre emlékeztek Keszthelyen. A Várkertben lévő szobornál Kardos József kiemelte, a véres 20. század bizonyítja, hogy népünk hős, és egyben áldozat is. Az ünnepi szónok megemlékezett a keszthelyi katonákról, akik a harcmezőn vagy orosz hadifogolytáborokban lelték halálukat.
A hagyományokhoz híven szentmisével kezdődött a megemlékezés. A Magyarok Nagyasszonya Plébániatemplomban Tál Zoltán celebrálta a szertartást. A plébános prédikációjában is megemlékezett az elesettekről.
A Várkertben Somogyvári Gyula Hősi emlékszobrok avatására című versét tolmácsolta a Helikon Versmondó Kör tagja. Ezt követően Kardos József nyugalmazott pedagógus elevenítette fel a 20. század eseményeit. A világháborúkban mintegy 661 ezer katona esett el, több mint 740 ezren sebesültek meg, és csaknem ugyanennyien kerültek hadifogolytáborokba. A 3 millió 614 ezer frontharcosból, több mint 2,1 millió hős katona lett a csaták áldozata. A seregben keszthelyiek is harcoltak, közülük is csak kevesen térhettek haza.
„Keszthelyen valószínűleg több mint 200-an voltak olyanok, akik meghaltak a hazájukért. A mi hazánkért. Aztán jött egy békediktátum 1920-ban Trianonban, majd a II. világháború után 1947-ben Párizsban, és ez – mondom így, lehet, hogy kicsit erős – tönkretette a történelmi Magyarországot. Természetesen közben 1919-ben egy diktatúra következett, a Tanácsköztársaság. Itt garázdálkodtak bizonyos vörös őrök és terrorista csapatok.” - mondta Kardos József nyugalmazott pedagógus.
A szónok kiemelte, nem csak a háború, hanem a diktatúra áldozataira is emlékezni kell. 1945 után több mint 1200 olyan bírósági ítélet született, amely halállal végződött. A Kádár-korszakban jóval 300 fölött volt a halálos ítéletek száma.
Az utódok feladata az emlékezés és az emlékeztetés. A múlt iránti tisztelet ugyanis egy nemzet kulturális színvonalát is jelzi, emellett összetartozásunk erősítője is. Ezért a hősök és áldozatok emlékének megőrzése kötelességünk.
Regman Karola - Keszthelyi TV
