A Magyarok Nagyasszonya Plébániatemplomban ökumenikus szentmise keretében a három történelmi egyház helyi vezetője kért áldást ’56 hőseinek emlékére. Ezt követően vonult ki a lakosság a közelben található Fehér embert mintázó szoborhoz. 

Sokan gyűltek össze a Fő térre, hogy tiszteletüket fejezzék ki az ’56-os szereplők és tetteik előtt. Dr. Tóth Gergely polgármester beszédében kiemelte, a zsarnokságnak ezer arca van. 69 évvel ezelőtt fellázadt az egész nép a zsarnokság egy arca, a szovjetek ellen. Hangsúlyozta, az is egy arc, amelyik gondolatainkat és választásainkat akarja irányítani. 

„Akkor a Terror Házában, a gulágokban, a TSZ-ekben, államosításban kínozták, verték belénk a zsarnokságot. De akkor legalább el lehetett igazodni. Ma az illiberális demokráciák és a spindiktatúrák korában belénk magyarázzák, egymással hazudtatják belénk a zsarnokságot. Akkor géppuskával és tankkal, ma mesterséges intelligenciával és magát függetlennek valló médiával ültetik el a zsarnokságot és tesznek minket, magunkat egymás zsarnokaivá.”

A polgármester kiemelte, a mesterséges intelligenciától nem kell félni. Mi emberek tesszük bele a szándékot, hogy mire használjuk. A választás szabadsága a mi kezünkben van. 

„Mi magyarok a demokrácia és a nyugati szabadság, a keresztény értékrend köré köteleztük el magunkat. Mi Keszthelyen a jó és az összefogás, az árkok betemetése, a part és a park felszabadítása, a kerítések megnyitása és lebontása mellett köteleztük el magunkat. Ezzel óvjuk 1956 örökségét. Kedves Vendégeink! A zsarnokságnak ezer arca van, de szabadságnak csak egyetlenegy. Felismerték ezt 1956 mártírjai és felismeri ma is az igazságot mindenki, aki valóban és őszintén keresi.”

Az ünnepség szónoka, prof. dr. Horváth Miklós hadtörténész, egyetemi tanár azt mondta, 1956 nélkül ma Európa sem lenne az a szellemi, gazdasági és politikai közösség, melyben Magyarországnak helye van. Kiemelte, a történelem ritkán ismétli meg önmagát, azonban ’48 és ’56 eseményei között az a hasonlóság, hogy mindkét esetben megüzenték a világnak, hogy egy kis európai nép a döntő pillanatokban méltósággal vette kezébe a sorsát és bár véráldozattal, de kivívta a szabadságát. 

„A szabadság létszükséglet. Ez volt az ’56-os forradalom kitörésének egyik szikraforrása is. Ahoyg egy 18 éves diáklány vallotta, az ENSZ különbizottságának 1957-ben: Szabadságot akartunk, nem jólétet. Lehet, hogy kenyerünk sem volt és sokunknak nem volt megélhetési lehetőségünk sem. De mi szabadságot akartunk. Hazugság között nőttünk fel, egy ép gondolatunk sem lehetett, mert mindent belénk fojtottak Gondolatszabadságot akartunk."

A szónok kiemelte továbbá, hogy egyben fájdalmas és szép felidézni a történteket. Feltette a kérdést, hogy mi ’56 jelentősége, tanulsága, öröksége. 

„Egyéb fontos tényezők mellett az, hogy az igazság, az önrendelkezés, a szabadság, a félelem nélküli élet. A demokrácia olyan alapvető egyéni és társadalmi szükséglet, amelyért, ahogy azt a polgármester úr is mondta az ember minden áldozatra kész."

A megemlékezésen ünnepi műsort adtak a VSZK diákjai. Az események felidézésével, tánccal, énekkel és zenés kísérettel is készültek a tanulók.

Kodály Zoltán, Liszt Ferenc, Bárdos Lajos és Dvořák műveit adta elő a Helikon Kórus. Közreműködtek a Zalai Balaton-part Koncert Fúvószenekar és a 379. sz. Feltámadás Cserkészcsapat tagjai.  A program végén koszorút helyeztek el az emlékműnél az önkormányzat, a rendvédelmi szervek, az oktatási- és városi intézmények képviselői. A szózatot követően a megjelentek felvonultak az egyetemhez. Az ott található emléktáblánál is koszorúztak és mécseseket helyeztek el a jelenlévők. 

Lendvai Bianka - Keszthelyi TV