November 4-én vonultak be a szovjet csapatok Magyarországra, hogy leverjék a forradalmat és szabadságharcot. Az események híre Keszthelyre is megérkezett, a Katonai Forradalmi Tanács úgy döntött, hogy nem fognak ellenállni. Az elfogott ÁVH-ásokat szabadon engedték. Az akadémia hallgatói pedig felfegyverezve kivonultak a rezi erdőbe. November 7-én szállták meg a várost a szovjet csapatok, akik hiába követelték Fejes Lajos laktanyaparancsnoktól, hogy szólítsa fel megadásra a hallgatókat, ők ezt nem tették meg. 

Tar Ferenc történész: „Két nappal később már a szovjet harckocsik és páncélozott járművek is kivonultak a rezi erdőbe és leadtak néhány lövést és az ott lévő társaságnak a nagy része szétszóródott, jórészt bevonultak ide, Keszthelyre, a fegyvereket és lőszereket pedig eldugták.”

Tar Ferenc azt mondja, egy ellenállás lehet aktív és passzív is. A történész szerint szerencse, hogy a Rezibe kivonuló akadémisták aktív ellenállása sikertelen volt, hisz esélytelenek lettek volna a katonákkal szemben és valószínű több halálos áldozatuk is lett volna. 

 „A passzív ellenállás az a sztrájkot jelentette. November 15-én a Városi Forradalmi Katonai Tanács hozott egy kicsit naivan egy olyan határozatot, hogy a városban addig nem veszik fel a munkát, ameddig a szovjet csapatok ki nem vonulnak, illetve Magyarország ki nem lép a varsói szerződésből és valóságosan is semleges lesz” - tette hozzá Tar Ferenc. 

Előbb november 17-én volt sztrájk, majd december 11-12-én is munkabeszüntetés volt. A második nap kivezettek egy szamarat a Fő térre azzal a felirattal, hogy csak én vagyok kinn az utcán, vagyis: csak a szamár tüntetett a kormány mellett.  A fehér embert mintázó gipszobrot november 1-jén állították fel és egészen január 26-ig állt a Fő téren az áldozatok emlékére állított mementó.

Tar Ferenc elmondta, Keszthelyen is következményei voltak a forradalomnak: visszatértek a kommunista vezetők, több forradalmárt bebörtönöztek – például Fejes Lajos hadosztályparancsnokot – és sokan elmenekültek külföldre, főleg akadémisták.  

„Akármilyen retorzió is volt a keszthelyi események résztvevőivel kapcsolatban, mindenki törekedett, hogy később, amint lehetett visszatérjen ide, a polgári életbe. Akik elhagyták az országot, azok is vissza-visszatértek és nem feledkeztek meg szülővárosukról, vagy esetleg arról a városról, ahova egyetemre vártak. Tehát Keszthely őrizte ezt a hagyományt.”  

Az ’56-os keszthelyi események és a forradalom emlékművét 2006-ban avatták fel. A Fő tér 2012-ben befejeződött rekonstrukciója miatt a szobrot a várkertbe tették át egy játszótér mellé. 2021-ben helyezték jelenlegi helyére. 

Hársfalvi Ákos - Keszthelyi TV