Bajner István atya a Szombathelyi Egyházmegyéhez tartozik, de nyugdíjas éveit a vonyarcvashegyi nyaralójában tölti, oda vonult vissza pihenni.

„Az Úristen az emberi életet, a papi életet, az én saját életemet bőséges gazdagsággal halmozta el, kegyelmével. Ezt meg kell köszönnöm!” - mondta Bajner István atya.

Az ünnepelt nagyon megbecsült tagja a papi társadalomnak. A hosszú évtizedek alatt szerényen, alázatosan szolgált. Napjainkban is visszajár Szombathelyre, ha szükség van rá, de ideje nagy részét a keszthelyi közösség megsegítésével tölti.

„Kilencven esztendős lesz, de bármikor megkérem gyóntatásra, áldoztatásra, mindig itt van, olykor szokott koncerebláni is. Mondhatom azt, hogy ő nyugdíjasként a bazilika munkaközösségnek egy aktív tagja, hiszen besegít, és megbecsüljük, az ilyen munkatársakat, hiszen minden vasárnap közösen ebédelünk, és nemcsak vasárnap, hanem hétköznap is, amikor István atya egyedül van, ráér, szívesen tölti az idejét velünk. Mi sokat tanulunk tőle, mi fiatalok vagyunk." - árulta el Mezei András plébános.

István atya szívesen adja át tapasztalatait a bazilikában szolgálóknak, és a híveknek is, hiszen hatalmas ismeretanyaga van. Bárki megkeresheti, ha segítségre szorul, ő ott van és megoldja a problémát.  

 „Azért jöttem én magam is, mert ő egy olyan papunk a Szombathelyi Egyházmegyében, aki mindig visszajön hozzánk, hogyha a Szombathelyi Egyházmegyében valamilyen ünnep van, temetés, bármilyen egyházi megmozdulás, ő mindig ott van. Saját maga jön autóval, sofőr nélkül. Egy példakép a fiatal papság előtt, hogy lehet így is csinálni. Dacára annak, hogy valaki, az évek kezdenek koptatni, ő is már ugye bottal jár, de annyira mozgékony, és annyira energikus, hogy példakép az ő élete a fiatal papoknak, így számomra is.” - nyilatkozta televíziónknak Fekete Szabolcs Benedek segédpüspök, Szombathely.

A Vasmise a hálaadásról szólt. Bajner István atya jelmondata: „Mit adhatnék én az Úrnak, amit nekem juttatott!” A szertartáson nem a szavakon, hanem az elcsendesedésen volt a hangsúly.