Ezek az eredeti felvételek 1942-43 telén, az akkori Szovjetunió területén, a Don-kanyarban készültek. A Magyar Királyi Honvédség hadrendben nem szereplő alakulata szövetségesként, Berlin kérésére vett részt a második világháború harcaiban. Csak a doni katasztrófában több tízezer magyar katona vesztette életét.

Rájuk emlékeztek meg vasárnap délelőtt. A Magyarok Nagyasszonya Plébániatemplomban engesztelő szentmisén vettek részt a hívek, majd a templomkertben folytatódott a múltidézés. A megjelentek között olyan is volt, aki családtagja révén érintett a nyolcvan esztendővel ezelőtti események szörnyűségeiben. Szirmai János nyugállományú alezredes: "Az apukám és az apósom is ott volt a Don-kanyarban. Hál' Istennek, mind a kettő hazatért, ugyan apukám megsebesülve. Ez a magyar történelem egy nagy csapása, ahogy az előadó említette, összehasonlítva a Moháccsal, a Muhival, súlyos veszteség volt az ország számára. Katonaként ezt meg nekem főleg nehéz elviselni."

A Csány-Szendrey Általános Iskola Belvárosi Tagiskolájának igazgatója, Mózs Krisztián beszédében kiemelte: “Magyar katona olyan nehéz és mostoha körülmények között sohasem harcolt, mint a magyar királyi második honvéd hadsereg katonái nyolcvan évvel ezelőtt Voronyezstől délre, a Don folyó mentén.” Majd így fogalmazott: "A téli felszerelés hiánya miatt sok volt a fagysérült, a hiányos táplálkozás és fűtés tömeges megbetegedésekhez vezetett. A mínusz 30, mínusz 40 fokos hideg és a felszerelésbeli hiányosságok harccselekmények nélkül is súlyos veszteségeket okoztak. 1943. január 12.-e között az oroszok áttörték a doni magyar arcvonalat."

A megemlékezés végén megkoszorúzták a világháború áldozatainak emlékművét. Az alkotás huszonkettő esztendeje hirdeti, hogy az utókor nem feledkezik meg azokról a hősökről, akik soha nem tértek haza; holtan maradtak ott a hófödte távoli csatatereken.

Tüskés Balázs - Keszthelyi Televízió