Az oltáshoz nem csak megfelelő alanyvessző és oltóág, hanem jó szerszám is kell. Partics Gyula palakövön fente meg oltókését, közben minden tudását megosztotta a hallgatósággal. 

Elsőként egy Cserszegi mézes cseresznyét oltott Partics Gyula. Kezdő és haladó kertészek figyelték a gyakorlott mozdulatokat. A csapolási technikák mellett azt is megtudhatták, hogy milyen alanyra szokás oltani a különféle ágakat és azt is megfigyelhették, hogyan kell szalagozni az oltást, és kezelni a metszési pontokat. 

Kovács László Alsópáhokon nevel gyümölcsfákat, örömmel jött el a cserszegtomaji programra: „Nagyon sokat lehet tanulni. Magam is megpróbáltam az oltást, tavaly először. Körülbelül 60 százalékos lett, ami szerintem első alkalommal megfelelő. Ami sikerül, sikerül, ami nem, nem.”

Partics Gyula szerint a régi magyar tájfajták hihetetlen kincset hordoznak magukban. Nagy előnyük, hogy teljesen vegyszermentesen lehet őket termeszteni. Mindez az évszázados szelekciónak köszönhető. A háztáji gazdálkodás során ugyanis mindig azt a gyümölcsöt szaporították, amely a legfinomabb és legegészségesebb volt. 

„Sajnos mára már teljesen feledésbe meredt az a tudás, amit a nagyapáink tudtak ezekről a gyümölcsfajtákról. Ezért nagyon fontos, hogy ezt újra előhozzuk és újra megismertessük azokkal az emberekkel, akik fogékonyak erre. Nagyon fontos, ha valaki egy régi tájfajtát ültet a saját kertjébe és azt gondozza, vagy abból majd termő gyümölcs lesz, annak teljesen más értéke van, mint hogyha elmegyünk egy boltba és ott vásárolunk, vagy egy piacon gyümölcsöt” - fogalmazott a gyümölcsész. 

Március 15. lévén a gyümölcsész egyúttal megemlékezett Villási Pál ’48-as szabadságharcosról, aki a keszthelyi Gazdasági Tanintézet tanárakét és a kertészet vezetőjeként fedezte fel és írta le a Cserszegi mézes cseresznyét. Ezt a fajtát is őrzik a helyi Tündérkertben. 

Hársfalvi Ákos - Keszthelyi TV