A kosarakba kalács, sonka, torma, bor egyaránt kerülhetett. A néphagyomány szerint a szentelt ételből azért kell enni, hogy távol tartsa a betegségeket. A kereszténységben mindegyik éteknek külön szimbolikája van. A húseledel, a bárány, maga Krisztus. A torma a pusztai vándorlás keserűségét, az egészben főtt tojás pedig a családi összetartást szimbolizálja. Tál Zoltán atya áldást mondott az eledelekre, majd szentelt vízzel és tömjénnel is megszentelte az ételeket.

„Ezek az eledelek, amelyek a hétköznapi élet szükségletei, azt mutatják számunkra, hogy a böjt után, akik valóban nagyon erős lélekkel megtartják, nem vesznek magukhoz egyáltalán húseledelt, legfeljebb vasárnaponként. A megáldott eledel legyen számunkra a föltámadott Úr iránti hálaadásunk, a föltámadásba vetett hitünk megünneplése, s a testi-lelki erőnket ez által is visszanyerjük, hogy húsvét hajnalán, reggelén megáldott eledeleket hálaadással, örömmel, asztali közösségben szeretteinkkel együtt vesszük magunkhoz.” - mondta el Tál Zoltán plébános.