Gyenesdiás nagyközségben is megemlékeztek a doni katasztrófa áldozatairól. A település több egykori lakója is feláldozta életét a távoli harcmezőkön. A tiszteletükre állított emlékműnél minden évben lerója tiszteletét az utókor.
Gyenesdiáson is megemlékeztek arról a tragédiáról, ami hazánk történelmének egyik legfájóbb eseménye. A Kun Sándorné által elmondott verssel, a Gyenesdiási Dalárda rövid műsorával, az események felidézésével tisztelegtek a hősök emléke előtt.
A doni áttörés során nagyon sok magyar katona vesztette életét a szovjet harctéren. A gyenesdiáson született Tánczos Lászlóné Marika néni édesapjának két fiatal, még nem is hadköteles öccse is odaveszett a rendkívüli hidegben. Így fogalmazott: "Elvitték őket, és sohase tudták, hogy hova. Nem tudtak utánuk se menni. Érdeklődtek nagyon sokat, és soha nem tudták, hogy hova vesztek oda. Soha nem üzentek, semmi hír róluk nem volt soha. Amikor születtek az édesapámnak a gyerekei, akkor az egyik Papp János lett, a másik meg Papp Lajos, és így őrizzük az emléküket."
A megemlékezés szónoka, Tar Ferenc történész a beszédében számokkal támasztotta alá, milyen óriási veszteség érte hazánkat a világégések során: "A II. világháború idején az ország területe a mostaninál is jóval nagyobb és népesebb volt. Az akkori 14,5 milliós népességnek a 6,2 százaléka pusztult el a háborúban. Ez körülbelül 900 ezer embert jelentett."
Tar Ferenc kitért arra is, hogy a második világháború után jobbára az elesett szovjet katonáknak állítottak emléket. Hozzátette: évtizedeknek kellett eltelnie ahhoz, hogy a magyar katonák is megkapják a méltó tisztességet az utókortól. A gyenesdiási Községháza előtti hősi emlékmű megkoszorúzásával a település vezetése, lakossága is kifejezte tiszteletét a nyolcvan esztendővel ezelőtt elhunyt hősök emléke előtt.
Tüskés Balázs - Keszthelyi Televízió
