A kommunista diktatúra zalai vonatkozásai és áldozatai
Az elhunytak és bebörtönzöttek mellett a kommunizmus áldozati voltak azok is, akik emigrációba kényszerültek, elvették földjeiket vagy nem tanulhattak rendszerellenességük miatt – hangzott el az emléknap alkalmából rendezett kerekasztal-beszélgetésen. Televíziónk a Goldmark Károly Művelődési Központtal karöltve készített rendhagyó műsort. Tar Ferenc történész moderálásával Erős Krisztina és dr. Káli Csaba történészek vették górcső alá a kommunista diktatúra Zala megyei vonatkozásait.
Február 25-e a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja. 1947-ben ezen a napon tartóztatták le és hurcolták el a szovjetek Kovács Béla kisgazdapárti politikust. Káli Csaba történész az előzményekről kifejtette, az ezt megelőző évben a magyar állambiztonság, a kommunista párttal karöltve koncepciós perekkel próbálta ellehetetleníteni a polgári politikusokat.
„De Kovács Bélával, a Kisgazdapárt hajlíthatatlan, törhetetlen főtitkárával egyszerűen nem bírtak, nem tudtak fogást találni rajta. Ezért a szovjetekhez fordultak, hogy próbáljanak meg úgymond besegíteni nekik. A szovjetek sokáig nem teketóriáztak, hanem egyszerűen elhurcolták” - fogalmazott dr. Káli Csaba, a megyei levéltár történésze.
A kommunista diktatúra 1945-ben szedte első áldozatait Magyarország szovjet megszállásakor. A Zala Megyei Levéltár igazgatóhelyettese szerint az első civil áldozatok azok voltak, akik különböző erőszakoskodást szenvedtek el. Úgy fogalmazott, ezek voltak a legsötétebb órák. A történész a legfrissebb Zala megyei kutatásokat idézte: „A harcok során a polgári áldozatok száma körülbelül 560 volt az akkori Zala megye területén, tehát Balatonfüredig terjedően. Míg a szovjet katonák által elkövetett erőszakos cselekményeknek is nagyságrendileg hasonló mennyiségű honpolgárunk esett áldozatul. 560-580-ra tehető azoknak a száma, akiket a szovjet katonák minden ok nélkül meggyilkoltak, agyonlőttek, vagy az erőszakolásba belehaltak, nők különösen.”
A megyei levéltár igazgatóhelyettese hozzátette, azt meg se lehet becsülni, hogy mennyi nőt erőszakoltak meg a szovjet katonák. Hozzátette, 1945-ben a szovjet megszállás után 600 ezer hadifogoly és 200 ezer civil került a GUPVI és GULAG táborokba.
Erős Krisztina, a Göcseji Múzeum történésze arról beszélt, hogy a Kommunista Párt előbb a protestáns, majd a katolikus egyházat törte meg. Hangsúlyozta Mindszenty József személyét, aki a legfőbb egyházi vezetőként szólalt fel a rendszer ellen, körleveleivel tiltakozásra szólította fel a híveket az államosítás ellen. Példaként egy iskolalázadást említett a zalaegerszegi zárdából, ahol egykor Mindszenty is tanított.
„A végzős diákok kaptak egy körlevelet. Mindszenty körlevelét olvasva elhatározták, hogy tiltakoznak a letartóztatása ellen, illetve az egész rendszer ellen, aminek a következménye az lett, hogy ezeket az érettségi előtt álló lányokat teljesen ellehetetlenítették és többeket elég durva kínvallatásnak tették ki” - idézte fel a történteket a Göcseji Múzeum munkatársa.
A kerekasztal-beszélgetés összegzéseként Tar Ferenc történész, a beszélgetés moderátora kifejtette, a kommunizmus áldozatai nem csak a meggyilkolt, kivégzett, vagy börtönbe vetett személyek, hanem mindenki, aki elszenvedte a diktatúrát: „Igazából a kommunizmus áldozatai egyrészt voltak a háború végén és áldozatai voltak azok, akik hadifogságba, vagy fogságba kerültek és persze áldozatai is voltak azok, akik itthon maradtak. Azok, akik politikai szerepet vállaltak különböző ellenzéki pártokban. (...) Ha úgy teszik, ők is áldozatok voltak és azok a diákok is áldozatok voltak, akik a különböző iskolák államosítása miatt elszenvedték a retorziókat. Ez az áldozat kifejezés nem csak a meghalt és börtönbe vetett emberekre vonatkozik.”
A kerekasztal-beszélgetés a Keszthelyi Televízió és a Goldmark Károly Művelődési Központ együttműködésével valósult meg.
