1947. február 25-én a szovjet hatóságok letartóztatták a Független Kisgazdapárt főtitkárát, Kovács Bélát, a kommunistákkal szembeni kiállása miatt. Nyolc évet töltött fogságban. Az Országgyűlés 2000-ben hatályba lépett határozatával nyilvánította ezt a napot a kommunizmus áldozatainak emléknapjává.

Kovács Béla sorsa egyfajta típuspéldája lett azoknak, akiket ma a kommunizmus áldozataiként tarthatunk számon. Ezt emelte ki beszédében Sáringer-Kenyeres Tamás. A KDNP keszthelyi szervezetének elnöke még kitért a vallási üldöztetésekre, a békepapi mozgalomra, valamint beszélt Miklós Imre "bajszos püspökről", minisztériumi elvtársról.

„Államtitkári rangban, 1954-től, 1989-ig. Ő mondta meg, ki mit tehet az egyházban. Elástak kitűnő papokat a világ végén, csak ne taníthassanak, ne találkozhassanak fiatalokkal. Erről a helyről is látni azt a lakást, ahonnan állítólag figyelték, hogy ki jár templomba. De a rendszer önmagát is szabályozta, egyszerűen nem mertek az emberek templomba járni, nem merték gyakorolni hitüket.”

A eseményen a Közgazdasági Technikum tanulói versrészletekkel, és múltidéző sorokkal segítették az emlékezést. Manninger Jenő, Keszthely város polgármestere beszédében a kommunizmus akkori rémtetteire tért ki, valamint arra, hogy az annak nevében elkövetett bűnök még a mai napig is kifejtik sorsrontó hatásukat.

„A GULAG-ok, a kitelepítések, rengeteg áldozatot hoztak, de mondhatnám azt is, hogy a mai napig is a családok életébe, ez generáción áthúzódik, az is, ami nem ilyen jellegű volt, az hogy valakinek a nagyszüleit nem engedték egyetemre származása miatt, és itt folytathatnánk a sort. Nagyon sok embernek nagyon sok mindenben befolyásolta az életét.” 

A rendezvényen szép számban vettek részt idősek és fiatalok egyaránt. Keszthely város polgárai közül többek tapasztalhatták meg személyesen, vagy közvetve a családjukon keresztül az elnyomó diktatúra igazi erejét.

„Személyesen is érintett vagyok a kommunizmus rémtetteiben és embertelen, igazságtalan időszakában. A családom nagyon sokat szenvedett, kitelepítették őket, nincstelenné, gyakorlatilag földönfutóvá tették őket. Nyilván ez meghatározta a neveltetésemet és ebből kifolyólag fiatalkori énemet is, hiszen én akkor voltam fiatal gyerek, amikor ez a rendszer ha nem is annyira durván mint az 50-es években, de létezett.” - emlékezett vissza Csótár András.

Az esemény végén elhelyezték az emlékezés mécseseit a kommunizmus áldozatainak emléktáblája előtt.

Pelikán Péter - Keszthelyi TV