Dobó István neve leginkább Gárdonyi Géza Egri csillagok című történelmi regényéből ismert. A kalandos életutat bejárt Dobó István 1572-ben, 70 éves korában hunyt el. A történeti leírások alapján testét a ruszkai (ma Dobóruszka, Szlovákia) családi birtokon, a helyi templomban helyezték örök nyugalomra. A templom azonban a századok során többször átépült és kibővült, a sír pontos helye idővel feledésbe merült.

Néhány évvel ezelőtt Dobóruszka település és az egri Dobó István Vármúzeum együttműködésével (szlovák részről a Tőketerebesi Örökségvédelmi Hivatal szakfelügyeletével) hosszas kutatás után sikerült meglelni Dobó István sírját a dobóruszkai templomban. Hogy valóban az ő sírját és csontjait találták meg, azt régészeti és antropológiai vizsgálatok is alátámasztották. A csontokat 2008-ban ünnepélyes keretek között újra eltemették a dobóruszkai templomban.

Dobó Istvánról sajnos nem maradt fenn hiteles ábrázolás az utókor számára. Talán a fia, Dobó Ferenc által később készíttetett síremlék fedőlapján szereplő ábrázolást tekinthetjük többé-kevésbé valóságalapúnak, ám ez nem dönthető el a jelenlegi ismereteink alapján. Kérdéses, hogy rendelkezésére állt-e a fedőlapot készítő mesternek egy kellő pontosságú rajz vagy festmény, amelyet mintaként használhatott fel, vagy csupán a családtól kapott néhány információ (például a szakállról és hajviseletről, keskeny vagy széles arca legyen-e, kiugró vagy piszébb orra stb.) alapján dolgozhatott. Az a tény azonban, hogy sikerült rálelni a sírra és benne Dobó koponyájára, lehetőséget teremtett arra, hogy hiteles, tudományos alapú arcrekonstrukció készülhessen az egri várkapitányról.

A Magyar–Turán Alapítvány élt a lehetőséggel, és a Gárdonyi Géza-emlékév tiszteletére, a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tárával (MTM ET) együttműködve arcot adtak a Magyar Királyság és az Oszmán Birodalom közötti küzdelmek egyik legismertebb szereplőjének.

A tudományos alapú arcrekonstrukciót az embertani tár specialistája, Kustár Ágnes, valamint Balikó András szobrászművész készítették. A jelenleg ismert legpontosabb metódussal, az úgynevezett szobrászi vagy plasztikus arcrekonstrukció módszerével dolgoztak, mely során egyenesen a koponya másolatára építették vissza az arcot.

 Felmerülhet kérdésként, hogy mennyire pontos egy ilyen arcrekonstrukció. Nyilvánvalóan még a szobrászi arcrekonstrukció készítésnek is megvannak a korlátai. Így például a tápláltsági állapot nem mondható meg a koponyából, vagyis nem tudni, hogy a rekonstrukció alanya jó húsban volt-e vagy esetleg szikárabb felépítéssel rendelkezett? Ilyenkor a rekonstrukció készítője az átlagos tápláltsági állapotot alapul véve formázza meg az arcot. Hasonlóan problematikus a „bőréletkor”, az öregedés ábrázolása. A ráncok tipikus megjelenési helye ugyan kiolvasható a visszaépített arcból, ám az már egyénileg változó (és a csontokból meg nem mondható), kinek mely életkorban mennyire megereszkedett, ráncos a bőre. A rekonstruktőr a mimikai ráncok kidolgozásánál ezért az adott életkorra általánosan jellemző szintet feltételezve jár el.

Mégis mennyire lehet precíz a rekonstrukció, illetve van-e lehetőség a módszer hitelességének az ellenőrzésére? A pontosság és hitelesség ellenőrzésére azon igazságügyi személyazonosítási, illetve bűnügyi esetek kapcsán van lehetőség, melyeknél lehetőség nyílt a koponya alapján rekonstruált arc fényképpel vagy egyéb hiteles ábrázolással való összehasonlítására. Ezek az esetek azt mutatják, hogy a szakszerűen rekonstruált arc, ha nem is mutat minden apró részletében száz százalékos egyezést az eredetivel, de ahhoz a felismerhetőség határán belül hasonló. Ezért kijelenthető, hogy az arcrekonstrukció készítése, bár módszere részben művészet, mert igénybe veszi a szobrászi tudást és formaérzéket, alapvetően mégis egzakt, tudományos alapokon nyugvó módszer. Alkalmas arra, hogy a koponyák alapján újra megelevenedhessen előttünk a múltban élt emberek arca, köztük most Dobó Istváné.

Forrás: tortenelemportal.hu