„A szabadság ma sem természetes. Nekünk is meg kell küzdeni érte, hogy megvédjük, és továbbadhassuk az utánunk következőknek.” – hangzott el a november negyedikei megemlékezésen, a nemzeti gyásznapon Keszthelyen. A Szent Miklós temetőben az ’56-os kopjafánál gyűltek össze a megemlékezők.
November negyedikét 2013-ban nyilvánította nemzeti gyásznappá Magyarország kormánya. Hatvanhét évvel ezelőtt hangzott fel a rádióban Nagy Imre üzenete, miszerint a szovjet csapatok támadást indítottak a főváros ellen.
Weiner Albert: 1956-ban… című versével kezdődött a keszthelyi megemlékezés. Az ünnepi szónoklatban szó esett az akkori eseményekről, arról, hogy az egyenlőtlen küzdelem komoly véráldozattal járt. Varga Sz. Gábor emlékeztetett, hogy a forradalom és szabadságharc idején országszerte 2700-an haltak meg. Az 1961-ig tartó megtorlás során 229 embert ítéltek halálra, 860 főt hurcoltak el a Szovjetunióba, 25 ezer honfitársunkat bebörtönözték, 200 ezer magyar kényszerült az ország elhagyására. Megemlítette azt is, hogy a későbbiekben százezrek viseltek valamilyen joghátrányt azért, mert ők vagy szüleik ki mertek állni a szabadság ügye mellett. A megtorlás pedig tudatos feledtetéssel párosult.
„A nemzet azonban nem felejtette el a hősök helytállását és amikor 1989-ben ismét sarkára állhatott, újra temette mártírjait. Örökségüket felvállalva kinyilvánította, hogy jövőjét a forradalom és szabadságharc hőseinek, mártírjainak múlhatatlan érdemeire kívánja alapozni. Ma néma főhajtással emlékezünk hőseinkre. Életpéldájuk a hazaszeretet zsinórmértéke, örök igazodási pont minden magyar számára.”
Az ünnepi szónoklat után a történelmi egyházak képviselőivel közösen mondták el az Úr imáját a jelenlévők. Ezt követően koszorút és mécseseket helyeztek el az 1956-os kopjafánál a város elöljárói, a civil szervezetek képviselői, valamint magánszemélyek is.
Lendvai Bianka - Keszthelyi TV
