A Helikon Taverna a Festeticsek idején a környék borászati központja volt. Itt dolgozták fel a szőlőt és olyan bor készült belőle, ami nem csak hazánkban, hanem külföldön is keresett volt. Az egykor diási terület ma Vonyarcvashegyhez tartozik.

Gál Lajos polgármester köszöntötte azokat, akik a gyenesdiási monográfia sorozat következő kötetének bemutatójára érkeztek az egykori Taverna épületébe. Az “Adatok a diási uradalmi szőlő történetéhez” című könyvecskéből az érdeklődő megtudhatja: mikor, hogyan telepítették a gyenesi és diási szőlőket, mi ennek a története, és hogyan került mindez Vonyarcvashegyre. "Ebből megismerheti Keszthely és környékének egy történetét. Annak egy szeletét, ami a földművelésre vonatkozik - mert azért itt van várostörténet is. Nem véletlen, hogy ez a terület 1846-ban még Keszthelyhez tartozott. Akkor csatolták át, akkor hozták létre Vonyarcashegyet és Gyenesdiást, akkor jött létre Cserszegtomaj is" - nyilatkozott a szerző, Müller Róbert, a Balatoni Múzeum nyugalmazott igazgatója.

Müller Róbert számára az “Adatok a diási uradalmi szőlő történetéhez” című könyv megíráshoz az adott inspirációt, hogy a Balatoni Múzeumban rengeteg Festetics boroscímkét talált, és mind diási bort hirdet. Ennek a hátterét kezdte kutatni. Elmondása szerint körülbelül fél évig tartott a munka és már két évvel ezelőtt kiadásra készen állt a kötet. Gyenesdiás Önkormányzata büszke arra, hogy kilenc nagy monográfia kötet után közel ugyanennyi kis monográfia, füzetecske jelenik meg. Gál Lajos polgármester hozzátette: "Ez azt jelenti, hogy nagyon termékeny az író-szerző közösség a településen, akik foglalkoznak a helytörténettel és azzal a kutatással, amire büszke a közösségünk. Onnan indult egy középkori faluból Gyenesdiás, de talán mondhatnánk Falud, Gyenes, aztán Diás; majd pedig hegyközségi múlttal rendelkező településekké váltak. Aztán egyesültek 1840-ben, de akkor már csak Gyenes és Diás, és aztán Gyenesdiásként elhíresült a Festetics szőlőbirtok."

A terület mindig is híres volt arról hogy itt kiváló borok készültek. Ilyen volt a diási rizling és szürkebarát, de sok régi magyar fajta létezett, amelyeket elfeledtünk. Kijelenthető, hogy a szőlőkultúra diási és vonyarci története nagyon mélyen gyökeredzik.

Tüskés Balázs - Keszthelyi Televízió