Ma reggel felhúzták a fekete zászlót és félárbócra eresztették a nemzeti lobogót a városháza előtt.  Ma van az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének és a szovjet csapatok bevonulásának évfordulója. A kormány hivatalosan 2013-ban nyilvánította nemzeti gyásznappá november 4-ét.

A nemzeti gyásznapon Vozár Péterné alpolgármester helyezett el koszorút és mécsest a keszthelyi ’56-os kopjafánál.  A koronavírus-járvány miatt az ilyenkor szokásos városi megemlékezés elmaradt. Ezért a városvezetés most csak ilyen módon róhatta le kegyeletét a forradalom és azt követő megtorlások áldozatai előtt. A megemlékezés szónoka Kovács Emőke lett volna. Televíziónk megkeresésére a történész elmondta, az ’56-os forradalom nem csak a főváros, hanem a vidék forradalma is volt, így november 4-ét követően országosan kezdődtek a megtorlások.

„Az a hamis pátosz alakult ki és hamis retorika, hogy 1963-ban Kádárék amnesztiát hirdettek, tehát igazából nem is volt olyan nagy megtorlás 1956 után. Ezt nagyon cáfolni kell és minden irányból megerősíteni ellenérvekkel, ugyanis még 1970-ben és ’74-ben is jöttek ki politikai elítéltek az 1956-os forradalom következményeként a börtönökből. Gondoljunk csak Wittner Máriára, aki a ma élő legnagyobb szabadságharcos és aki szintén 1970-ben hagyta el a magyar börtönt, akkor amikor Kádárék már rég a puha diktatúrát és a kedves kádári szocializmust hirdették” - fogalmazott dr. Kovács Emőke. 

A Kádár-rendszer megtorlásainak számos eleme és módja volt: koncepciós perek, kivégzések, börtönbüntetés, internáló táborok, megfigyelések.A hivatalos álláspont szerint 229 főt ítéltek halálra, körülbelül 20-25 ezer embert börtönöztek be, mintegy 30 ezer embert internáltak és körülbelül 200 ezer magyar menekült el hazánkból Kovács Emőke szerint ezek a számok még felfele árnyalhatók. A jelenleg is zajló kutatások azt mutatják, hogy jóval több halálos ítélet született.

Hársfalvi Ákos - Keszthelyi TV