16 óra 32 perckor, a trianoni békediktátum aláírásának időpontjakor kondultak meg a harangok a Magyarok Nagyasszonya Plébániatemplomban. A Várkertben tartott megemlékezésen Juhász Gyula idézete csendült fel: „Nem kell beszélni róla sohasem, de mindig, mindig gondoljunk reá.”

„Gondolkodjunk közösen azon, hogy Trianon ne fájdalmas pont legyen, hanem egy pont, amikor hazánk halálát akarták, a halálos döfést leadták, de feltámadt. Cselekedjünk! Újra és újra látogassunk el Erdélybe, Moldvába, Felvidékre, Délvidékre és majd ha lehet, Kárpátaljára. Találkozzunk minél többet magyar testvéreinkkel, dolgozzunk együtt és higgyük el, ahogyan Széchenyi István mondta, sokan azt gondolják, Magyarország volt, én azt szeretném hinni, hogy lesz.” - fogalmazott Vozár Péterné alpolgármester.

A megemlékezésen a Vajda János Gimnázium tanulója és a Nagyváthy Néptáncegyüttes tagjai is közreműködtek. Zichy Emőke református lelkész, a megemlékezés ünnepi szónoka a trianoni eseményeket lelki oldalról közelítette meg. Elmondta, sokszor elképzelte már, a küldöttek, köztük gróf Apponyi Albert, hogyan érezték magukat a veszteség elfogadásakor.

„Mit érezhetett akkor ott azon a napon, 16 óra 30 akárhány perckor, vagy előtte, amikor négy nyelven, angolul, olaszul, franciául és magyarul érvelt, de hiába. És mit érezhetett akkor, amikor kiterítette azt a térképet és azt mondta a küldötteknek, hogy ezért felesleges volt nekünk Versailles-ig eljönni, mert rólunk, de nélkülünk döntöttek.”

Az Országgyűlés 2010-ben nyilvánította a békediktátum aláírásának évfordulóját a nemzeti összetartozás napjává. A keszthelyi megemlékezésen a város és a térség elöljárói mellett a testvértelepülések, valamint az intézmények és civilek képviselői is elhelyezték a Várkertben álló kettős keresztnél mécsesüket.

Lendvai Bianka - Keszthelyi TV