A békediktátum aláírásának időpontjában, 16:30-kor megszólaltak a Magyarok Nagyasszonya Plébániatemplom harangjai. 104 éve írták alá az első világháborút lezáró hazánk és az antant hatalmak közti szerződést. Ennek eredményeként hazánk elvesztette területének több mint kétharmadát. A Kárpát-medencében élő mintegy tízmillió főt kitevő magyar anyanyelvű népességnek azonban csak a kétharmada élt az új magyar határok mögött, azaz mintegy 3,2 millió magyar anyanyelvű személy a szomszédos államokhoz került. 

Manninger Jenő polgármester arról beszélt, hogy az elszenvedők méltó utódaiként se feledjük a gyalázatos tettet, amit a háború hiénái hazánk testén és lakói lelkében végeztek. Úgy fogalmazott: amíg magyar él – nemzedékek szomorú öröksége lesz Trianon. Az ilynkor megkonduló harangszó  üzenetének a magyar nemzet örök egységét nevezte meg a városvezető.

„Egy szív, egy erő, egy akarat. Magyar szív, magyar erő, magyar akarat. Sorsunk közös sors, az egy nemzeté. Ezért, noha itt vagyunk itthon, szeretett városunkban, otthonunk a kárpát haza és a magyarlakta nagyvilág, ahogyan minden hozzánk érkező magyar is hazatér ide. Mert legbelül mindannyiunkban egy a haza, olyan lélekország, amelynek határait az emlékezetükben is elmúlt trianoni döntnököknél nagyobb úr örök törvényei rögzítik, amelyhez nem férnek illetéktelenek.”

A megemlékezésen a Vajda János Gimnázium diákjai adtak műsort. Hóbor Katalin tanítványai piros szalaggal jelölték a csonka Magyarország határait és versekkel, énekekkel is készültek a közönségnek.  

Az esemény szónoka Szakály Sándor Széchenyi-díjas történész volt. A VERITAS Kutatóintézet főigazgatója arról beszélt, hogy ezt a tragédiát soha nem szabad kiölni a nemzet tudatából és nem szabad, hogy Trianon megossza a magyarságot. Hangsúlyozta, mindent meg kell tenni, hogy a határainkon kívülre szakadt honfitársaink ugyanúgy érezzék magukat, mint az anyaországban élők. 

„El kellene érnünk, el kellene érnünk azt, hogy mindenki, aki magyar – függetlenül attól, hogy eme kis trianoni, vagy 1947 után nevezzük párizsi Magyarországon él, vagy a határain túl – ugyanahhoz a közösséghez tartozik és nekünk kell tenni azért, hogy azok a nemzettársaink, testvéreink ugyanúgy büszkén vállalhassák magyarságukat, ahogy megtesszük mi ezt. És ne csak egy-egy labdarúgó mérkőzés utáni eufóriában mondjuk azt, hogy hajrá magyarok, hanem mondjuk azt mindig, mert amikor ezt mondtuk, akkor volt haza, volt ország. Ha így cselekszünk, nem csak múltunk van és nem csak jelenünk, de lesz jövőnk is.”

A Nagyváthy Néptáncegyüttes tagjai is a közreműködtek. Előadásukban nagyiváni táncokat láthatott a közönség. 

A város koszorúját, valamint az emlékezés és a tisztelet mécseseit a Székely Himnusz és a Szózat közös eléneklését követően helyezték el a Várkertben álló kettőskeresztnél. 

Hársfalvi Ákos - Keszthelyi TV