A rossz időjárás miatt a Fő téri Magyarok Nagyasszonya Plébániatemplomban hajtottak fejet az áldozatok előtt a megemlékezők. Felelevenítették a szibériai munkatáborok borzalmait, a vég nélküli kegyetlenségeket. Elhangzott, a táborok bevallott célja a munkaerő-szükséglet kielégítése volt, a rendszer azonban megfélemlítésre is használta ezeket.
„Magyarországról 1944 végétől kezdődtek az elhurcolások, a háború végével folytatódtak, és csak Sztálin halálát követően, 1953-tól kerülhetett sor fokozatosan a foglyok hazatérésére.” - mondta el Pintér Márta, történelem szakos tanár.
A Gulagra az egész országból, így Keszthelyről is sokakat elhurcoltak. A megemlékezésen id. Bajzik Lajos megpróbáltatásait elevenítették fel. Elhangzott, már az elhurcolás körülményei is embertelenek voltak, hetekig utaztatták a foglyokat, akiket elvadult gyerekbandák is megtámadtak. A Gulag túlélőről menye, Bajzik Lajosné emlékezett meg.
„1944 őszén a nyilasok elhurcolták a feleségét, amiért is ő tehetetlen dühében belőtt a nyilas pártházba. tettének következménye az lett, hogy őt is elvitték a nyilasok, de Bita László nagykereskedő közbenjárásának köszönhetően csak bőráruját, vagyonát kobozták el, de kényszerítették, hogy az antibolsevista csapatba való belépési nyilatkozatot írja alá. Tevőlegesen nem vett részt semmiféle fegyveres akcióban, de a felszabadulás után ennek a belépésnek köszönhetően ítélte el egy orosz hadbíróság, s vált politikai fogollyá.” - emlékezett Bajzik Lajosné.
A megemlékezés zárásaként Bajzik Lajosné Félelem című verse hangzott el. A megemlékezők ez után a Várkertben lévő emléktábla előtt hajtottak fejet. A város nevében koszorút helyezett el Ruzsics Ferenc polgármester, Nagy Bálint alpolgármester és Vozár Péterné képviselő. Vidi József Gulag túlélő, valamint a keszthelyi lakosok virágokkal és mécsesekkel tisztelegtek az áldozatok előtt.
Regman Karola - Keszthelyi TV