A magyar katonai és a polgári internáltak az 1939-ben létrehozott GUPVI, vagyis a hadifoglyok és internáltak táborhálózatába kerültek. Minden harmadik magyar család érintett volt. Sztálin kegyetlensége a nőket sem kímélte. Mintegy 700 ezer magyar állampolgár került szovjet munkatáborba, közülük körülbelül csak 400 ezren tértek haza.

Oloffson Placid atya visszaemlékezéseiből olvasott fel Babos Dániel, a Vajda János Gimnázium diákja. A bencés szerzetes azt írta, nem szabadott elveszteni a humorérzéket és a hitet. Babos Dánielnek szívügye a magyar áldozatokról való méltó megemlékezés.

„Elsősorban fiatal nőket és férfiakat raboltak el , vagy hát vittek el, ezekbe a munkatáborokba és szerintem nagyon fontos, annak tudatában hogy ugye utána pedig megszállták Magyarországot, megemlékezni a gulágnak az áldozataira.”

A legismertebb GULAG fogoly, Alekszandr Szolzsenyicin visszaemlékezéseit idézte fel Manninger Jenő polgármester. A Nobel-díjas író saját magáról mintázott alakjai elevenedtek meg a rendezvényen. Emlékeztetve arra, mit kellett elszenvedniük a foglyoknak.

„Szervezetük nem bírta a rabszolgamunkát, a folytonos verést, a fagyot, az éhséget és a betegségeket. Hiába várták őket reménykedve az itthoni családtagok, idegen földben, sokan jeltelen sírokban nyugszanak. A mai napon mindannyiukra tisztelettel emlékezünk, és a kommunizmus áldozatainak kijáró megbecsüléssel gondolunk azokra is, akik Sztálin halála után, éppen hetven esztendeje végre hazatérhettek.”

Dr. Csider Sándor egyetemi tanár saját versét osztotta meg a közönséggel, havazó idő címmel, ami borzongatóan reflektált a már-már télies időre.

A megemlékezés végén megkoszorúzták a GULAG áldozatok emléktábláját, majd gyertyát gyújtottak az elhunytak lelki üdvéért. November 25-ét 2012-ben nyilvánította az Országgyűlés a Szovjetunióba elhurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapjává. 1953-ban ezen a napon érkezett haza a GULAG rabok első csoportja. Azóta országszerte emlékeznek a szovjet diktatúra áldozataira.

Pelikán Péter - Keszthelyi Tv