A kényszermunkatáborok már a cári Oroszországban is ismertek voltak, azonban a sztálini diktatúra idején jelentősen nőtt a létszámuk. A GULAG 1930-ban jött létre, 1935-re már egymillióan dolgoztak a táborokban. A létesítmények bevallott célja a munkaerő-szükséglet kielégítése volt. A sztálini tervgazdaság irányszámai rengeteg olcsó munkaerőt igényeltek, ezeket pótolták az elhurcoltak.  

„Kezdetben üldözték az arisztokratákat, az egyháziakat, a munkásmozgalom azon tagjait, akik nem teljes mértékben azonosultak a bolsevikokkal. Természetesen később, az osztályharc élesedésével, amikor már úgy leplezték le egyesek jó munkával magukat, hogy befurakodtak a bolsevikok közé, tehát a bolsevik elvtársakat is.” - mondta Balogh István, a Premontrei Szakgimnázium, Technikum és Kollégium történelemtanára.

A keszthelyi megemlékezés szónoka kifejtette, a sztálini diktatúra áldozatai a mának is üzennek. Balogh István arról beszélt, bárki, aki úgy érzi, hogy egy szürke senki, bármikor részese lehet a történelemnek. Hozzátette, fontos lenne, hogy a fiatalok is megismerjék a munkatáborok mibenlétét, és felfogják azok üzenetét. A keszthelyi emléktáblán 36 név szerepel.

„2016-ban a GULAG emlékév alkalmából ez a civil szervezet, a Közösségi Értékekért Egyesület pályázatot nyújtott be arra, hogy ezt az emléktáblát felállíthassák. Akkor is és azóta is minden évben megünnepeljük hol kevesebben, hol többen. Sajnálatos módon a legutolsó keszthelyi túlélő, Vidi Józsi bácsi elhalálozott az elmúlt időben.” - tájékoztatott Vozár Péterné, Keszthely alpolgármestere.

November 25-ét 2012-ben nyilvánította az Országgyűlés a Szovjetunióba elhurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapjává. A dátum nem véletlen, hiszen 1953-ban ezen a napon érkezett haza a GULAG rabok első csoportja. Azóta országszerte emlékeznek a szovjet diktatúra áldozataira.      

Regman Karola - Keszthelyi TV