Megemlékezésre gyűltek össze a keszthelyiek a Szent Miklós temetőbe csütörtökön délután. November 4-ét 2013-ban nyilvánította nemzeti gyásznappá a magyar kormány. 1956-ban ezen a napon, hajnali 4 óra 15 perckor vonultak be a szovjet csapatok az országba, hogy leverjék a forradalmat. A városi megemlékezésen dr. Kovács Emőke történész felidézte az akkori eseményeket, valamint elmondta, hamis pátosz, hogy 1963-ban Kádár Jánosék amnesztiát hirdettek.

„Nem felejtették el, és ebben a beszédben ezt szeretném hangsúlyozni, hogy 1963-ban egyáltalán nem nyíltak ki teljesen a kádári börtönök, mert olyan példátlan megtorlás kezdődött meg november 4-ét követően, amilyen – hangsúlyozom – nincsen a magyar történelemben. Kezdődik azzal a nagy katonai szovjet intervencióval, ami egy külső erőnek a megjelenése, egy erődemonstráció. 200.000 szovjet, 19 hadosztály, hatalmas számokról beszélünk. De ez csak az első felvonás. Utána Kádár János irányítja az eseményeket és nagyon szörnyű és pokoli az a megtorlás sorozat, ami kezdődik. Először a karhatalmistáknak az önkényeskedésével, a statáriális bíráláskodásokkal, ami azt jelentette, hogy egy nap leforgása alatt el lehetett bárkit ítélni, szinte bármiért. Meg is tették.”     

A harcok 65 évvel ezelőtt a fővárosban 135 áldozatot követeltek. A forradalomban való részvételért számos magyart kivégeztek. Dr. Kovács Emőke szerint a számok folyamatosan változnak a friss kutatásoknak köszönhetően.

„A történészi álláspontok szerint van olyan történész, aki azt mondja, hogy 223, 230 halálraítélt volt rögtön a megtorlásokat követően. Ez a szám már 300-ra emelkedett. Nagyon nagy szám. Ennyi embert végeztek ki az 1956-os megtorlás következtében. De újra kinyíltak az internáló táboroknak a kapui is. Ugye amikről itt a versben is hallottunk, Recsk, Kistarcsa. Nem tudták Kádárék elhelyezni az elítélteket a börtönökben. Internálni kellet őket újból. És 20.000 embert fogtak valamilyen politikai ítélet alá és gyűjtöttek be. Nagyon nagy számok. És 200.000 ember hagyta el az országot, emigrált egészen a rendszerváltoztatásig, ha megélték a rendszerváltoztatást. Nem tértek haza. De a legsúlyosabb megtorlás az 1957 elejétől kezdődött. És szintén egy Kádári hazugság az, hogy mind ennek  1959-ben vége lett és vége szakadt.”

A szónoklat után Zichy Emőke lelkészasszony és Tál Zoltán plébános  vezetésével a megemlékezők közösen mondták el az Úr imáját az elhunyt áldozatok lelki üdvéért. Az esemény végén helyezték el koszorúikat és mécseseiket a jelenlévők a kopjafánál. A város képviselőtestületének tagjai mellett fejet hajtottak az egyházi méltóságok, a civil szervezetek tagjai, valamint a keszthelyi lakosok is.

Lendvai Bianka - Keszthelyi TV