2013-ban nyilvánította nemzeti gyásznappá november 4-ét a magyar kormány. 1956-ban ugyanis ezen a napon vonultak be a szovjet csapatok az országba, hogy leverjék a forradalmat, megdöntsék a szocialista blokkból kilépni szándékozó Nagy Imre vezette kormányt és felszámolják a demokratikus rendszert. Számtalan városban szerveztek ellenállást, azonban ezek mind a Vöröshadsereg egységeinek gyűrűjébe kerültek. A hadsereg lefegyverzésével azonban nem nyugodtak bele a megszállásba, Budapest  mellett több vidéki város, például Pécs, Miskolc és Keszthely lakosai is fegyvert ragadtak. A városi megemlékezésen Tamáska Péter történész az akkori eseményekről tartotta meg szónoklatát.

„Az ember úgy elgondolkodik, hogy mennyi halott is volt egy reménytelen küzdelemben. Ugyanis a néphadseregnek kiadták, hogy ne álljon ellen. Volt körülbelül 7-8000 felkelő. Konyev marsall, aki a II. világháború egyik híres marsallja, aki előkészíti ezt az egész inváziót, 200.000 fővel támadnak az oroszok, 7-8000 emberrel áll szembe.”

A történész Benedikty Tamás: Szuvenír című könyvéből idézett a megemlékezésen. Az írás egy pesti fiatal szemszögéből írja le a forradalom történéseit. A szerző tapasztalatból osztotta meg gondolatait, hiszen maga is politikai fogoly volt korábban. Tamáska Péter elmondta, rengetegen haltak meg a harcok alatt.

„1957-ben a statisztikai hivatal valamilyen okból kifolyólag elég őszinte volt és 2700 halottról beszélt a harcokban. Ugyanakkor megemlíti, hogy 20.000 volt a kórházban ápolt sebesültek száma. Ez iszonyatosan nagy szám. Hát hadtörténészek azt mondják, hogy a kórházban ápolt sebesültekből minden hatodik meghal, tehát a 2700-hoz legalább 3000-t hozzá kell adnunk.”

Az eseményen egy külföldi megemlékező verset hallhatott a közönség, az Úr imáját követően pedig koszorúkat és mécseseket helyeztek el a Szent Miklós temetőben található kopjafánál a város képviselőtestületének tagjai, civilszervezetek képviselői, valamint a megemlékező keszthelyi lakosok is.

Lendvai Bianka - Keszthelyi TV