Illésné  Major Julianna negyedik osztályosoknak magyarázta el ,hogy az egyik legfinomabb érzékszervünk, a szem milyen fontos, mennyit jelent ha valaki a mindennapokban jól lát. De sokan élnek a világban úgy, hogy vakon születtek vagy elvesztették látásukat. Ők ugyanúgy élnek mint egészséges társaik. Megtanulnak írni és olvasni is egy speciális jel rendszerrel. A Braille ABC segítségével, melyet Louis Braille fejlesztett ki 1821-ben. A hat pontból álló Braille karaktereket , melyekkel lehetővé vált az írás és olvasás vak emberek számára,táblára rajzolva, értelmezve helyettesítették be a rendhagyó órán. A tanulók elgondolkoztak azon,vajon megtudnák-e tanulni a különleges jelrendszert.

Az iskola oktató-nevelő tevékenységébe szorosan illeszkedett a rendhagyó óra. Környezetismeret, magyar és osztályfőnöki órákon többször témaként merül fel a "másság" elfogadása.

A kis diákok Braille ABC-t is kaptak. Próbálgatták megfejteni a jeleket. Elképzelték milyen az a tükörképpel írás melyben a betűket hátulról domborítva alakítják ki. Megismerhették, milyen amikor még írni és olvasni is más,mint amit megszoktak, amit nap mint nap gyakorolhatnak. Mert látnak.

A tanóra lehetőséget biztosított arra, hogy már kisiskolás korban megértsék a gyerekek, hogy látás nélkül élő embertársaik is ugyanúgy élnek mint ők. Tanulnak, dolgoznak, egyedül is jól elboldogulnak  és a legnagyobb segítség számukra  a megértés.

Hegedüs Éva - Keszthelyi Televízió