„Abból a szempontból érdekes egy ilyen páncél, hogy lapokból, laminált formán épül fel a páncél. Ez gyakorlatilag lehetővé tette a harcosnak, hogy egy nagyon intenzív mozgást tudjon végrehajtani ebben az öltözetben.” - magyarázza Rákóczi Ferenc, aki háromszáz darabból és mintegy 150 méter zsinórból készít el egy rekonstrukciót. A keszthelyi fodrász már gyerekkora óta érdeklődik a páncélok iránt. Később orientálódott a keleti kultúrák és a harcművészet irányába. Egy baráti beszélgetés során merült fel a rekonstrukciók készítésének gondolata.
„A cél egy az egyben az volt, talán a kiállításnak is részemről az a célja, hogy abszolút bemutassam, hogy hogyan tudnak ezek kinézni vagy hogyan néznek ki eredetileg. Tehát amennyire csak lehetett, próbáltam a lehető legélethűbb másolatokat készíteni. S így aztán így alakult ki, ami itt látható a kiállításon.” - mondta el az alkotó.
A Balatoni Múzeum kiállítására kilenc páncélt, japán nevén Yoroit hozott el Rákóczi Ferenc. A páncél elsődleges funkciója, hogy megvédje viselőjét a harctéren, de ezen túl hittek a páncél spirituális védelmében is.
A Balatoni Múzeum célja volt, hogy egy kis tavaszt hozzanak az épületbe, de most nem a szokásos módón, hímes tojással, hanem egy teljesen távoli világ tavaszi népszokásaival. A cseresznyevirágzás Japánban az az időszak, ami náluk a tavasznak a megünneplése.
Gyanó Szilvia, a Balatoni Múzeum néprajzkutatója: „A cseresznyevirágzáshoz nagyon is kapcsolódik a szamuráj kultúra. A szamuráj páncélok, amelyeket a Rákóczi Feri készített, és ugye van egy ilyen mondás, hogy a szamuráj az olyan könnyen dobja el magától az életet, mint ahogy a cseresznye lehullajtja a virágát – és ez egy nagyon szép hasonlat is. Igazából a tavaszt szerettük volna idehozni és egy kis távoli kultúrát, egy kis keletet.”
A keleti világ hangulatát festményekkel is bemutatták. Sass Brunner Erzsébet és lánya, Brunner Erzsébet nagykanizsai születésű világjáró festőművészek eljutottak Japánba, és Indiába is. Mindkét országban nagy sikereket értek el művészetükkel.
Tugya Beáta, a kiállítás kurátora: „Már buddhistaként éltek itthon, Magyarországon is. Ők itthon a konzervatív, Horthy-korszakbeli Magyarországon nem is nagyon találhatták a helyüket. Egy olyan táj kellett, egy olyan vidék, ahol ők be tudnak illeszkedni és ahol őket el tudják teljesen fogadni. És ezt Indiában találták meg. És hát aztán ugye Japánba is eljutottak, ott is nagyon nagy sikereik voltak – Indiában is. Talán a képekből is látszik, hogy az édesanya az, aki tájfestő. A lánya az portrékat, illetve életképeket festett.”
Az elsősorban tájképeket festő Sass Brunner Erzsébetet a Fuji és a tenger ihlette meg, lánya pedig sok portrét festett a japán emberekről. A nagykanizsai Thúry György Múzeum jóvoltából érkezett kiállítás és Rákóczi Ferenc szamuráj páncél rekonstrukciói május 13-ig láthatók Keszthelyen.
Hársfalvi Ákos - Keszthelyi TV