A honvédek hősi helytállása és önfeláldozása a keleti fronton példaértékű ma is – hangzott el a keszthelyi megemlékezésen. A Magyarok Nagyasszonya Plébániatemplomban Kardos József felelevenítette az 1942-43-as eseményeket. Elhangzott, a honvédeket 1942 áprilisa és júliusa között szállították ki a frontra, köztük elsőként a keszthelyi katonákat. Kardos József kiemelte, a 76 évvel ezelőtti doni áttörés a magyar történelem egyik legszomorúbb eseménye, amire ma is emlékezni kell.

„Ahogy Babits Mihálytól idéztem, hogy egy népet, egy nemzetet az emlékezet – félig-meddig azt is mondhatnám, hogy életben tart. Tehát a haladó történelmi hagyományok közé tartoznak a hadtörténelemmel kapcsolatos tények. A magyar emberek, a magyar nép az szinte egész történelme folyamán, állandóan hadakozott.” - tette hozzá Kardos József.

A pedagógus elmondta, 1942 júliusa és szeptembere között a sereg 8 csatát vívott a Don jobb partján, ezekben 27 ezer ember esett el. Januárban a szovjetek támadása során a magyar hadtestek csaknem teljesen megsemmisültek, sok katona megsebesült vagy hadifogoly táborba került – tette hozzá Kardos József.

A megemlékezést követően a Várkertben álló 2. világháborús emlékmű előtt hajtottak fejet a résztvevők. Koszorút helyezett el Ruzsics Ferenc polgármester, Nagy Bálint alpolgármester valamint a képviselőtestület tagjai. A Donnál eltűnt nagyapjára emlékezett Kórász Gábor. Néhai Bedő János 1942 májusában még hazatérhetett fia születésére.

„A következő transzferrel tudomásunk szerint vissza kellett neki mennie. Utána már a hazaérkező katonáktól, hozzátartozóktól tudtuk meg, illetve nagyanyám tudta meg, hogy valószínű megsebesül, és úgy tudjuk, hogy fogolytáborba került.” - mondta Kórász Gábor.

Sok doni hős sorsáról ma sem rendelkeznek információval a leszármazottak. A Don kanyarnál elesett vagy a hadifogolytáborban elhunyt honvédek nem nyugodhatnak hazai földben, de ezek az emlékművek lehetőséget biztosítanak a hozzátartozóknak, hogy leróják kegyeletüket.

Regman Karola - Keszthelyi TV