A metsző őszi szelek sem tántorították el a lelkes és hitben teljes csapatot, akik évről-évre elindulnak , hogy felhívják a városban sétáló emberek figyelmét A középkor egyik legismertebb és legkedveltebb szentjére, Árpád-házi Szent Erzsébetre.

„Így mi megjelenítjük az ő alakját, Szent Erzsébet kenyerét, szent Erzsébetről egy szent képet hoztunk, az utca emberének. Illetve megemlékezünk az első 3 század keresztény királyairól, Szent Istvántól egész ll. Endre haláláig. Így lezárul az a kör, amiben az Árpád-ház kiváló szenteket, uralkodókat adott szent Európa országainak.” vázolta fel Tál Zoltán plébános a programot.

Az emléksétát 3 stációból állt, időrendi sorrendben idézték fel az Árpád-házi szent uralkodók életét, tetteiket. Mindeközben minden járókelőnek pogácsát, szentképet, vagy virágot osztottak szent Erzsébet példáját felidézve.

Gömbös Árpádné szerint: „Évről évre megemlékezünk szent Erzsébet napról. Ami miatt nagyon fontos 800 év távlatából is, hogy az embereket emlékeztessük erre az időre, erre a hölgyre, aki 24 éve alatt annyi mindent tett Európában, szinte az első kórház alapítója, árvaház alapítója volt, és ezt mind tette a saját vagyonából. Emiatt próbáljuk az embereket emlékeztetni, hogy ők is tegyenek így, nyitott szívvel adjanak, segítség egymást.” 

Erzsébet 1207-ben született Sárospatakon. Életének első négy évében a magyar királyi udvarban nevelkedett, majd eljegyezték Türingia leendő grófjával, Lajossal. Erzsébet ekkor 14 éves volt. Első gyermekének megszületése után menedékhelyet nyitott gyermekek számára, és egyre több figyelmet szentelt a szegényeknek. Második gyermekének világra jöttéért hálából kórházat alapított, és a betegápolásból maga is kivette a részét.

„Ez nagyon jó ez a kezdeményezés, és végre felébreszti a keszthelyieket is, hogy mennyi értékes ember élt a világban régebben is, akikről szó sem lehetett régebben. És nagyon meglep, hogy ilyen fiatalon házasságot kötöttek ezek a királylányok.” mesélte Kóbor Gyuláné.

A séta végcélja a Szent Erzsébet téri emlékmű volt. Itt énekek kíséretében, gyertyagyújtást követően egy csokor rózsát helyeztek el, emlékezve Szent Erzsébet legendájára. A történet szerint éppen a szegényekhez tartott kenyérrel teli kötényével, amikor az ezt ellenző férje feltartóztatta, látni akarta, mit visz. Csak annyit válaszolt: rózsákat. S csodák csodájára, amikor a kötényébe nézett, csak rózsákat látott.

Pelikán Péter - Keszthelyi Tv