Katonai tiszteltadás mellett búcsúztatták Illés László honvédezredest. A parancsnok 1932-ben született Debrecenben, de nagyon korán a fővárosba költözött szüleivel, így mindig budapestinek tekintette magát. Gyermekként átélte a nélkülözés és a kezdődő háború szörnyűségeit – mondta búcsúbeszédében egykori katonatársa, Varga László dandártábornok. Az iskola vezetése magára vállalta azoknak a gyerekeknek a vidékre menekítését, akiknek szülei nem tudták ezt megtenni. Köztük volt Illés László is.

„Így került Nagynyíresre, Erdélybe, a mai Máramaros megyébe, ahol egy vasutas család fogadta be és ezzel legalább az éhezéstől megmenekült. A front közeledtével viszont egyre sürgetőbb lett a visszatérés Budapestre, amihez a kolozsvári fegyvergyár evakuálását végző vasúti szerelvényt használták fel az ottani leventeoktatók és vasutasok. Októberben ezzel kezdődött hányattatása a Beregszász-Miskolc-Kassa-Iglo-Auschwitz-München-Bécs-hegyeshalom útvonalon. A vasúti szerelvény marhavagonjaiban éhezve-fázva, számtalan bombatámadást túlélve a határról decemberben gyalog indulhattak vissza Budapest irányába.” - emelte ki búcsúbeszédében Varga László, a Magyar Honvédség dandártábornoka.

Illés László 1949 novemberében lett sorozott állományú katona Piliscsabán az esztergomi hadosztály 8. lövészezredében. Honvédként is folyamatosan tanult, tanulmányait mindig kiváló eredménnyel, kitüntetéssel végezte. Tiszti pályafutását Veszprémben kezdte, majd Tapolcára került. 1964-ben nevezték ki a zalaegerszegi 8. Gépkocsizó Lövész Hadosztály 14. Légvédelmi Tüzérosztályának parancsnokává Lentibe. Eredményes munkáját példázza, hogy 1965-ben – soron kívül – őrnaggyá, majd később alezredessé léptették elő.

„Ebből a beosztásból került – saját kérésére – 1970-ben a keszthelyi 7. Önálló Könnyű Légvédelmi Tüzérezredhez parancsnokhelyettesnek. Ehhez a katonai szervezethez fűződik katonai pályájának talán legnehezebb, egyben valószínűleg legszebb, de mindenképpen alkotó korszaka. Első évei a Lentiben megszokott rendben zajlottak, majd 1974. május 1-én kinevezték az ezred parancsnokának. Ekkor kezdődtek az előkészületek a fegyvernem korszerűsítésére, a légvédelmi rakétatechnika hadrendbe állítására, amiben nagy feladatok vártak úgy az ezredre, mint személy szerint annak parancsnokára.” - tette hozzá a dandártábornok.

A keszthelyi ezred parancsnokaként korszerűsítette és továbbépítette a laktanyát. Fontos szempont volt számára, hogy a sorozott állomány számára is emberséges szolgálati és életfeltételeket teremtsen. Figyelmet fordított a helyőrségi klub felújítására is. 1987-es nyugdíjazása után sem szakadt el a honvédségtől, számos rendezvényen vett részt. Illés Lászlót január 5-én tábori búcsúztatást követően kísérték utolsó útjára a Szent Miklós temetőben. Temetése katonai tiszteletadás mellett zajlott, Illés Lászlót a Magyar Honvédség saját halottjának tekinti.

Regman Karola - Keszthelyi TV