Három lovas huszár, mögöttük a Gavallérok és Dámák csoport tagjai piros-fehér-zöld színű, korhű ruhában vezették fel az ünneplőket a Fő térről a Balatoni Múzeumig. A lakosság, néptáncosok, a városi elöljárók és a városi intézmények vezetői, valamint az iskolák képviselői vonultak a menetben. A múzeumnál elsőként Tóth Gergely, Keszthely polgármestere köszöntötte a résztvevőket. Beszédében az 1848-as forradalom mai üzenetére mutatott rá, kiemelve a nemzeti összefogás, az egyenlőség, a szabadság és a testvériség fontosságát. Hangsúlyozta: a forradalom hőseinek áldozatvállalása példaként szolgál a mai kor számára, ahol a kiállás formái megváltoztak, de a bátorság és a gyávaság ugyanaz maradt. "A forradalom látszólag sikertelen volt. A világosi fegyverletétel és a 13 aradi vértanú máig ható trauma nemzetünk tudatában. Ám valójában Petőfi, Kossuth és Széchenyi áldozata nem volt hiábavaló. Az oroszok segítségével az osztrákok ugyan leverték az igazságos forradalmunkat és az akkor 18 éves Ferenc József Haynauval vérbe taposta március idusának virágát. Ezt különösen a fiataloknak mondom: Ferenc József annyi idős volt, hogy még nem érettségizett le, gondoljatok bele, ő irányította a Monarchiát" - mutatott rá a polgármester.

A polgármester köszöntője után a Helikon Kórus műsora csendült fel a múzeum előtt. ‘48-as dallamok címmel három rövid darabból álló feldolgozást énekeltek el. A város a 10 millió Fa Alapítvány vezetőjét kérte fel a március 15-ei ünnepség szónokának. Bojár Iván András a március 15-ei eseményekre reflektált, de nem a dicsőséges pillanatokra, hanem a szabadságharc fájdalmas lezárására, Petőfi Sándor alakjára fókuszálva. A szabadság fogalmát járta körül, hangsúlyozva annak értékét és azt, hogy az nem magától értetődő, hanem hősök áldozatának eredménye. "Nekem ahhoz, hogy megérezzem a súlyát annak, ami oly' illékony, akár a levegő, vagyis a szabadságét, szinte látnom kell Sándorunk arcát. Hallanom kell a zihálását, látnom kell a tekintetében összeszűkülő félelmet, ahogy a párosban portyázó lovasok utolérik őt is, majd a magasból megdöfik, földre rogyván pedig összeszurkálják a testét. Látnom kell, mert az én szabadságom az ő vére áldozata" - mondta.

Bojár Iván András kritizálta a nemzeti megosztottságot és a hideg polgárháborút, ami a magyarokat táborokra osztja. Reményét fejezte ki, hogy március 15-e újra a megújuló élet és a tavasz ünnepe lesz, amikor a magyarok megosztás nélkül ünnepelhetnek újra. Így fogalmazott: "Őszintén bízom, hogy a mai nappal új korszak veszi kezdetét. Valódi súlyán kezeljük Petőfi és a 48-as nemzedék életáldozatát. Ezzel a tudattal tehetünk többet és jobban és igazabbul azokért az emberekért, akik az életünk szereplői, társai, részesei. Váljon hát március 15-e újra a megújuló élet, a tavasz legszebb ünnepévé, amikor nem testvérharcos indulattal szedjük elő a szekrényből a zászlót, hanem azért, hogy valamennyien, akik ezen a tájon élünk, megosztás nélkül állhassunk be alá."

Az ünnepi szónok beszéde után a Zalaegerszegi SZC Keszthelyi Asbóth Sándor Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium diákjainak verses-zenés műsorát láthatta és hallhatta a közönség. A Nagyváthy Néptáncegyüttes fellépése zárta az ünnepi megemlékezést. A márciusi ifjak tiszteletére Bökönyi táncokat mutattak be.

Tüskés Balázs - Keszthelyi Televízió