Túristvándi egyik főnevezetessége a ma már országszerte ismert, sok bel-és külföldi látogatót vonzó vízimalom. Arról a malomról, melyet a Váradi Regestrum említ az 1181-i hartárjárás alkalmából, nem állapítható meg, hogy vízimalom lett volna, csak a molnár nevét, Eleus /Illés/ tudjuk. Lehetett száraz, kerengő malom, de lehetett vízimalom is. Mindenesetre fontos szerepet tölthetett be, hogy a vagyontárgyak közé felvették. A Kende levéltári anyag 1315-ből már vízimalmot említ./6./. Ha már említette, akkor az is való, hogy nem 1315-ben építették, hanem előbb, mert bár faanyag bőven volt a Túr mindkét partján elterülő hatalmas erdőségben, mégis egy vízimalmot egy év alatt felépíteni nem lehetett.

A helyét is csak következtetéssel lehet megállapítani s ez alapon mondhatjuk, hogy ott lehetett, ahol a jelenlegi is van: a fülesdi, kömörői, turistvándi országút találkozási pontjában, 60 méterre az úttól. De erre utal az is, hogy közel volt hozzá az uradalom központja, 4-500 méterre.

Ezután 1344-ben találkozunk ismét a vízimalom megemlítésével. Kölcsi Máté I. Károly királlyal hűtlenségbe esvén, birtokait a király elvonta; Máté fia Dénes s annak öt fia I. Károly, majd I. /Nagy/ Lajos királlyal is folytatta a visszaszerzési pert, mely utoljára is azzal végződött, hogy I. Lajos király 1344 július 4-én, Péter-Pál napja után következő vasárnap, a Nyárád vize mellett kelt okiratában lemondott az ispánság területén levő Kölcsei birtokról s Dénes fiait s annak fiait és leszármazottait megerősíti a monostor kegyuras ágában és birtokaiban. Ezt azzal is kiérdemelték, hogy 1342-43 telén a király oldalán harcoltak a IV. /kun/ László által Máramarosba telepített, de hűtlenségbe esett s az országból kizavart Bogdán vajda ellen. /1./ Ez időtől fogva a vízimalom, mint jól jövedelmező vagyontárgy szerepelt.

Kölcsi Dénes halála után a Kölcsei család osztozkodásakor a vízimalom, az istvándi birtokrésszel együtt, az 5 fiú közül Miklósnak jutott. Valószínű, hogy a jelenlegi helyén, hasonló állapotban.

Istvándi 1418-ig egészen a Kölcsei nemzetségé volt, de a birtok fokozatosan apadt. Az 1481-ben még meglevő birtokaikat véglegesen eladták a Perényieknek, kiknek birtoka még azzal is szaporodott, hogy Erbewezy István királyi személyes istvándii birtokrészét elcserélték dobronyi uradalmukkal.

Kölcsei Dénes 1352-ben született János fiának életében történt, hogy a Kölcsei család, mely Anonimus szerint Ondtól, az Ete atyjától származott, két ágra szakadt, a kölcsei Kölcsei és a kölcsei Kende ágra./9/

A kölcsei Kende ág egyik leszármazottja, Kende Péter 1515-ben Istvándira birtokrész királyi adománylevelet kapott./6/

A kölcsei Kölcsei család birtoka 1481-ben véglegesen megszűnt, /6/ a kölcsei Kende családé állandóan növekedett. A 2.902 kat. Hold istvándi határ 75%-a volt birtokukban. Utolsó tulajdonosa: Dr. kölcsei Kende György volt 1945 ig. vízimalomról 1846-ban magam olvastam egy magam által találta, 1752-ből származó levelet, melyet Sárközujlakról küldött a család egyik tagja az Istvándiban élő atyjafiának, megköszönvén benne a vízimalomban őrölt „lánglisztet”. Ez azt igazolja, hogy a malom nem 1752-ből származik, mert ilyen méretű és kivitelű vízimalmot egy év alatt megépíteni nem lehet. Keletkezése ezért előbbre teendő. A vízimalom ma is megvan. Átélte az évszázadok viharait, változásait. Egész Európa egyetlen ilyen felépítésű és méretű vízimalma. A három, a vízilapátokkal együtt 6 méter 20 cm átmérőjű kerekekkel működő alulcsapós vízimalom nyugati oldala a partoldalba van építve, többi része cölöpökön. 1904-ig két kővel, úgynevezett „parasztlisztet” készítettek, egy kővel pedig daráltak. 1904-ben a hátsó keréktengelyre 22-es hengerszéket cseréltek, szereltek fel.1921-ben pedig az első keréktengelyre 20/60-as sima hengert, de ezt is hamarosan 22-es hengerszékre cserélték fel. Dinamót is szereltek fel, a malom és a molnárház világítására, ami 1942-ben még működött. Mellette volt a cölöpökre épített, deszka falu malomműhely, melyben az elkopott alkatrészeket készítették s vágták az elkopott őrlő s daráló köveket. Ettől pár méterrel lefelé a bárói család részére lécekből készített, lerögzített fürdőház. A falu felőli részén pedig a Fluder kapu, az árvizek és nagy vízállás levezetésére.

Ma már csak a malom áll. A legsúlyosabb kárt a második világháború után szenvedte el. Használható vasait leszedegették s már már összedőlés fenyegette. 1958-59-ben, a Túristvándi református templom állagmegóvási ügye intézésekor tizenegy esetben személyesen hívtam fel rá az Országos Műemlék Felügyelőség figyelmét, fényképekkel igazolva állapotát s kiváló értékét. 1969 nyarán is végül Császár László O.M.F. mérnöke kérésemre velem együtt tekintette meg. 1963 és 1977-ben felújították működőképes állapotra. Tetőzetét paláról, az 1890. év előtti zsindely tetőzetre állították vissza.

A Kende féle vízimalmon kívül volt még egy másik is, az úgynevezett belső, vagy szigeti malom, mely a XVIII. században készült, bár a szájhagyomány régebbinek tartotta, mint a bárói malmot. Ez a fehérgyarmati lakos Rátz család, Margit nevű leánya, férjezett magyarádi Boross Lajosné tulajdona volt. Ennem a Rátz családnak az őse, Rátz Miklós 1544-ben kapott királyi adománya levéllel részt vett Istvándi határában. Ez a malom is három kővel működött s az 1910-es évek vége felé bontották le. Ebben közrejátszott a nagyobb tekintéllyel bíró Kende Zsigmond báró, felsőházi tag is.

1995 és 1998 között a Kincstári Vagyoni Igazgatóság felújította, a malom szerkezete így működésre, őrlésre alkalmas ma is.

Az épületben a vízimalom történetét, működését elmesélő kiállítás is megtekinthető.