A Fő téri Magyarok Nagyasszonya templomból, szentmisét követően  érkeztek az emberek vasárnap délelőtt a Várkertbe, hogy emlékezzenek az 1943. január 12-én hajnalban kezdődött  Magyar Királyi 2. hadsereg katasztrófájára. A doni veszteségekről nem állnak pontos adatok rendelkezésre. Az ütközetben a magyar honvédek, munkaszolgálatosok soraiból az elesettek, sebesültek száma 120 ezer főre tehető. Az emlékező közösség előtt Góth Imre tanár mondta el gondolatait.

"Évek óta ilyenkor, január közepén, megállunk egy percre és fejet hajtunk azok előtt, akik híven teljesítették kötelességüket és legdrágábbat, az életüket adták a II. világháborúban a hazánkért. Emlékezésünket az 1943. január 12-én, a Vörös Hadsereg által Voronyezs és Uriv térségében indított támadás évfordulóján tartjuk és arra a 225 ezer férfira - apára, testvérre,fiúra emlékezünk akik hazájuktól 2000 km-re példát mutattak hősies helytállásból,katonabátorságból."- hangzott el az ünnepségen.

A magyar történelem egyik legnagyobb hadikatasztrófájának felidézésekor a túlélők viszontagságairól is beszélt a történelemtanár. Kifejtette, a végtelen hómezőkön, a rendkívüli hidegben csak bajtársaikra számíthattak a túlélők. A szónok visszaemlékezésekből idézett.

"Percről-percre vonultunk, előre a havas végtelenben hazafelé. Jöttünk, ahogy a hó engedte. Néhol derékig süllyedtünk és csábítóan hívott ilyenkor egy paplanos ágy alvásra. Örökre pihenjünk meg egy hajdani karácsony ünnepi álmában és ne törődjünk semmivel. nem lehetetett. Minden perccel közelebb jutottunk haza a kedveshez, a családhoz. Egy percet gyalogoltunk anyánkért, kinek az életet köszönhettük, és aki megtanított járni.  Egyet apánkért, aki embert nevelt belőlünk és a nevére nem hozhattunk szégyent."- mondta el Góth Imre ünnepi gondolataiban.

A túlélők legfontosabb üzenetével zárta ünnepi beszédét Góth Imre "Jöttünk haza  méterről, méterre. Csak a remény élt bennünk, hogy talán adtok majd nekünk egyetlen percet az életetekből. Amit kaptak Nándorfehérvár és Isaszeg hősei. Muhi és Mohács mezein nyugvókkal mondjátok majd együtt neveinket. Jöttünk, hogy kérjük, ne feledkezzetek meg rólunk. Gyerekeink és unokáink békében éljenek egymás mellett. Mondjátok el- legalább évente egyszer-, hogy nem kell több igazságtalanság, nem kell több ellenségeskedés, nem kell több háború."

A megemlékezés  a II. világháborús emlékműnél, koszorúzással zárult. A város elöljárói mellett hagyományőrzők és hozzátartozók tisztelegtek a hősök előtt. 

Hegedüs Éva - Keszthelyi Televízió