A főkötő a férjes asszonyok hagyományos viselete volt, divatját egészen az 1960-as, ’70-es évekig, a kivetkőzésig megőrizték. Díszítésében a női szimbólumok, a rózsa a viola és a tulipán domináltak. A Zsolnay-lányok által összegyűjtött főkötők mintakincsként is rendkívül értékesek, és a néprajzkutatók számára is számos érdekességgel szolgálnak ma is.

„Még mindig nagyon-nagyon sok megválaszolatlan kérdés van magával a főkötőkkel, de olyan értelemben, hogy nem tudjuk pontosan behatárolni az időszakot, hogy mikor készültek. Művészettörténész kollégáink - olyan csodákat, ami a néprajznak csak jólesik – azt mondják, hogy ezeket a főkötőket a reneszánsz korra vissza tudjuk vezetni. Hogy honnan jöttek ezek a főkötők, honnan jött ez a motívumkincs? Egész Balkánt, egész Törökországig lemutatnak – úgymond – az irányok.” - tájékoztatott Burján István főmuzeológus, a pécsi Janus Pannonius Múzeum Népművészeti Osztályának vezetője.

A „Mindig nyíló virágok” című kiállítás megnyitóján elhangzott, a tárlat országszerte nagy érdeklődésre tart számot. Különösen érdekes Keszthelyen és környékén, ahol az asszonyok úgynevezett gyöngyöskonytot hordtak, amely teljesen más motívumkincsből táplálkozott. A Balatoni Múzeum már évek óta szeretne közös együttműködést a pécsi intézménnyel.

„Régóta tervezzük a pécsi Janus Pannonius Múzeum Néprajzi Osztályával, hogy valamilyen közös projektbe kezdünk, és amikor először az interneten megláttam, hogy milyen jó kis anyagot szedtek össze a Zsolnay nővéreknek a hagyatékából, akkor rögtön úgy gondoltam, hogy ezt el kell hozni ide Keszthelyre, a Balatoni Múzeumba. Nagyon szép anyag, nagyon szépen mutatja, ahogy a népművészet táplálkozik az iparművészetből, illetve az iparművészet is táplálkozik a népművészetből.” - emelte ki Gyanó Szilvia, a Balatoni Múzeum néprajzkutatója.

A kiállításon néhány festmény is helyet kapott, ezek Zsolnay Júlia keze munkáját dicsérik. A tárlat augusztus 25-ig látható a Balatoni Múzeum Halápy termében.         

Regman Karola - Keszthelyi TV